Mint minden végzõs diák, én is szembesültem a továbbtanulás kérdésével nemrégiben. Próbáltam minél hamarabb beleásni magam a szakok világába, de valahogy nem találtam meg azt amit igazán élveztem volna. Mindig is érdekelt az utazás, más kultúrák megismerése, emellett imádtam a különbözõ országok nemzeti parkjainak látványosságait. Mindezeket egyesítve találtam egy szakot, Natural and Cultural Heritage Management néven, a bökkenõ csak az volt, hogy nem otthon, hanem Dániában. Elõször sokat viccelõdtünk ezen, de aztán ahogy a jelentkezés határideje eljött komollyá váltak az errõl szóló beszélgetések. Azon kaptam magam, hogy megírtam az önéletrajzom, a motivációs levelem és minden tanulmányi eredményemmel együtt elküldtem a Dániai továbbtanulás csapatának. Õk mindent továbbítottak az iskolának és bármi kérdésem volt készségesen válaszoltak.

A jelentkezés beküldése után, valahogy nem kísértem különösebb figyelemmel a folyamatot, de egy szép nyári napon, még mielõtt kiderültek volna az otthoni ponthatárok, megkaptam a levelet, hogy felvételt nyertem a University of Nordjylland intézményébe. Elõször el sem hittem, de aztán azt vettem észre, hogy nem nagyon érdekel az otthoni jelentkezésem. Igazából már akkor eldöntöttem, hogy én igenis Dániában akarok tanulni.

Végül sok búcsúzkodás után elérkezett az augusztus 27-e, a kiutazásom napja. Közel sem voltam olyan ideges, mint amire számítottam. Röpke 5 óra alatt eljutottam Aalborgba, ahol az iskola személyzetének egyik tagja várt rám, és a csomagjaimmal együtt elvitt az ideiglenes lakhelyünkre, egy faházakból álló táborba. Minden faházban laktak legalább ketten maximum négyen. Én egy másik magyar és két román lánnyal osztottam meg a kis faházat.

Azt hittem, hogy egy ilyen táborban eltölteni két hónapot messze a központtól egy konyhával, két mosdóval és két zuhanyzóval kész rémálom lesz. De ahogy egyre többen lettünk, úgy lett egyre jobb a hangulat. Kilenc különbözõ nemzetiségbõl összesen 21-en laktunk ezen a helyen. Egy hétig nem volt más dolgunk, mint megismerni egymást és jól érezni magunkat. Mit ne mondjak ez nem ment olyan nehezen ;)

Aztán eljött az iskola elsõ napja is, itt találkoztunk még további 11 csoporttársunkkal, így összességében 32-en kezdtük meg az évet. Kiderült, hogy ez egy igen nagy csoport a tavaly tizenegy-két emberhez képest. Ezen a napon megmutatták, hogy az iskolához hol találjuk meg az idõbeosztásunkat és olvasnivalókat.

Az elsõ héten mindenféle bemutató órák voltak és érdekes programok. Közülük az egyik Intercultural kitchen név alatt futott, ami azt jelentette, hogy 12 különbözõ nemzetiség ételeit készítettük el kis csoportokban. Hiába voltunk más nemzetiségek a közös munka még jobban összehozott.

A második iskolai héten már elkezdõdtek a „komoly” órák. Elõször azt hittem, hogy biztos csak bevezetés miatt nem olyan nehéz, de mint kiderült a tanítási rendszerük teljesen más. Sokat hallottam már errõl otthon, de nem igazán mertem elhinni, hogy tényleg ennyire nyitottak mindenre és elvárják, hogy igenis legyenek önálló gondolataink és ötleteink, nem pedig a szánkba rágják a dolgokat. Az órák interaktívak és ezáltal könnyebben követhetõek, mert nem csak hallgatnunk kell, hanem részesei lehetünk az órának.

A táborban sokszor elhangzik a következõ mondat: Még megyek ma vissza e suliba. Ugyanis amellett, hogy hogyan tanítanak, maga az épület is különleges. Nagyon modern és a hatalmas üvegfalaknak köszönhetõen világos. Méreteit tekintve is említésre méltó, de érthetõ hiszen kell a hely a legalább 3 tornateremnek, edzõteremnek, uszodának és zeneteremnek. Természetesen ezeket bármely diák igénybe veheti, akár este tízig. Azt hiszem így már érthetõ, hogy miért is ez a második otthonunk jelenleg.

Jelenleg éppen lakást keresünk egy magyar és egy bolgár lánnyal, de szerintem ez sem fog éppen sokáig tartani, ugyanis itt mindenki szívesen segít, a tanárok, az idõsebb diákok, és úgy összességében a dánok is.

Ha téged is érdekelnek más országok kultúrái, vagy a természeti örökségek, van elég bátorságod, hogy egy teljesen új helyen kezdj egy új, egy jobb életet akkor csak ajánlani tudom neked ezt a szakot. Bár még csak most értem ide, de már tudom, hogy jól döntöttem.