Kali Nóra (Multimedia Design and Communication, Lillebaelt Academy – Odense)
Már egy egész éve annak, hogy megérkezett a várva várt vastag boríték a Lillebaelt Akadémiától a jó hírrel, hogy felvettek a Multimédia Design és Kommunikáció képzésre. Ha az érettségim sikerül augusztustól már nekivághatok a nagy kalandnak.
Mindig is nagyon sokat álmodoztam arról, hogy egy vagy akár több idegen országban is éljek, tanuljak, tapasztalatokat szerezzek, nem csak szakmai téren hanem az életről is. Ez a gondolat mindaddig álom is maradt ameddig egy ismerősöm figyelmembe ajánlotta a dániai továbbtanulás lehetőségét. Először kételkedtem,hogy menni fog-e , rengeteget gondolkoztam,hogy belevágjak-e egyáltalán, mert 18 évesen elindulni a nagyvilágba, egy idegen országba aminek se a nyelvét, kultúráját nem ismertem elég nagy kihívásnak tűnt. Viszont úgy éreztem,hogy ha nem próbálom meg és otthon maradok csak arra fogok gondolni,hogy “Mi lett volna ha…”. Ezért amikor megjött a felvételi levél nem gondolkoztam tovább,sőt esélyt sem adtam ,hogy meggondolhassam magam ugyanis más felsőoktatási intézménybe nem is jelentkeztem. Úgy gondoltam ebbe bele kell vágnom,ez egy nagy de tökéletes kihívás az élettől és jó út a tényleges felnőtté válás felé. Próbára tehetem magam, a képességeimet, feszegethetem a határaimat, ha nem sikerül akkor meg van visszaút.
Ahogy a képzések leírásait és más diákok beszámolóit olvastam egyre jobban és jobban kezdett megtetszeni a dán oktatás, elsősorban a gyakorlatiassága miatt, ugyanis ez az amit en a román (vagy más kelet-európai országok) oktatasi módszereiből hiányoltam. E mellett természetesen a nemzetközi környezet, a nyelvtudás fejlesztése és új nyelv elsajátítása is nagyon vonzott.
Így 2013 augusztusában a barátnőmmel, aki szintén a Lillebaelt Akadémián tanul tovább , nekivágtunk a nagy utazásnak . Már az elején voltak kihívások és nehézségek, úgy mint a lakás- és munkakeresés , de idővel , sok-sok türelemmel és kitartással minden megoldódott.
A suli már az első nap nagyon elnyerte a tetszésemet, elsősorban kiváló technikai felszereltsége miatt, másrészt a tanárok és a felsőbb éves diákok biztatása is sokat segített. Nagyon jó élmény volt egyszerre 15-20 ország diákjaival egy környezetbe kerülni, megosztani egymás kultúráját, szokásait. A tanárokban azóta se kellett csalódnom, az itteni oktatás nagyon eltér az otthonitól, ami először furcsa volt, de örültem neki. Nem halmozzák el a diákokat felesleges információkkal, csak arra térnek ki ami tényleg lényeges. A projektjeink és az óráink is valóban nagyon gyakorlatiasak ahogy vártam. Mindenki meglepően segítőkész és látszik a tanárokon is,hogy élvezik amit csinálnak, ezzel a mi kedvünket is meghozzák. Már most a második félévben egy helyi cégnek dolgoztunk, üzleti és reklám terveket, logót, fórumot készítettünk. A másik furcsa módszer a dán oktatásban a csoportmunkára fektetett nagy hangsúly, szeretnek mindig mindent csoportokban megoldani ami jó, mert egy csoporton belül mindenki meg tudja állapítani egy idő után miben jó és arra koncentrál, másrészt rengeteg türelem kell hozzá és odafigyelés, hogy megfelelően működjön a csapat munkája.
Egy nagyszerű példa az iskola által szervezett eseményre ami szintén a csapatmunka köré összpontosult az Innoevent, ez egy egész hetes rendezvény, verseny aminek a Lillebaelt Multimédia Design tanszéke ad otthon minden évben. A rendezvényen multimédia designt, számítógépes ismereteket, információs technológiákat, pedagógiát, egészségügyet, szociológiát tanuló odensei diákok vesznek részt.A rendezvény folyamán az odensei egyetemi kórház különböző részlegeinek dolgoztunk vegyes csapatokban,a csapaton belül szinte mindenki mást-mást tanult. Az egyetemi kórház segítségünket kérte a különböző részlegek hatékony fejlesztéséhez . Ez a hét szintén nagy élmény volt, jó érzés volt olyan projekten dolgozni amivel talán embereken segíthetünk.
Dániáról annyit, hogy a “nagyon hideg és esős” ország időjárása nem is annyira vészes, talán először, de nagyon könnyen meg lehet szokni. A dán emberek valóban picit zárkózottabbak mint a keletiek, ugyanakkor meglepően befogadóak a külföldiekkel szemben. A nyelvet megtanulni nagy kihívás, de nem lehetetlen, erre is minden lehetőség adott az ingyenes nyelvórák által.
Én személy szerint nagyon meg vagyok elégedve a döntésemmel és az itteni életemmel, sokkal jobban alakultak a dolgok mint számítottam és meglepően jól helyt állok az új kihívásokban. Sokkal többet tanultam itt kevesebb mint egy év alatt kultúráról, nyelvekről, emberekről és magáról az életről mint otthon 10 év alatt tanultam volna.
Aki szintén a külföldi továbbtanulást fontolgatja annak azt tanácsolom, hogy vágjon bele , ha nem jön össze úgy ahogy szeretnéd mindig tudsz változtatni, az egész csak rajtad áll.